Martos Attila
1969 nyarán születtem Sárváron, és csak 12 éves koromban szántam rá magam arra, hogy zenét tanuljak. Az indító lökést a Kaláka együttes egyik koncertje adta - a nagybőgő tetszett meg, és én is basszust szerettem volna pengetni... két év múlva már konziba jártam, és Janzsó György tanár úr jóvoltából megtanultam bánni a vonóval is; ezután elvégeztem a Zeneakadémia klasszikus nagybőgő tanszakát, és noha számomra a Monteverditől Bartókig tartó idoszak zenei termése vált a legfontosabb szakmai területté, közben mindvégig megmaradt a nem klasszikus zenei vonalhoz való kötődés is.
A Zeneakadémia befejezése után az akkor állandó együttessé fejlődő Budapesti Fesztiválzenekar, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagja voltam. Ezután néhány évig a Japánban működő Orchestra Ensemble Kanazawa vendég nagybőgő szólamvezetőjeként dolgoztam, 2004-től pedig újra Budapesti Fesztiválzenekar tagja vagyok. Ezekben az együttesekben mindig kiváló zenészekkel dolgozhattam együtt, ami nélkülözhetetlen adalék ahhoz, hogy a szakmai frissesség megmaradjon - de nálam ennek fontos kiegészítője még az, hogy mindig legyen valami olyan dolgom is, ahol pengetni kell a húrokat…