Ars Poetica
Ars Poetica
Minden reggel jókedvűen ébredek, és nem győzök hálát adni az élet ajándékaiért: a családért, az egészségért, a szerelemért, a barátokért, a kávéért és a crossoverért.
A crossover sokszínű és izgalmas. Sokféle megnyilvánulása van, többek között a zenei stíluskeresztezés. Nekünk, énekeseknek és zenészeknek oly sokszor kellene önmagunkat beskatulyázni, mikor megkérdezik, milyen zenével foglalkozunk. “Jó zenével, gyönyörű zenével, izgalmas zenével, fantasztikus zenével.”- szólna legszívesebben a válasz, hiszen a zenei szépségek tettenérése nem köthető műfajokhoz, ágazatokhoz. A mi lelkünkön mindenféle muzsika, amellyel előadói mivoltunkban valaha is szerencsénk volt találkozni, mély lenyomatot hagyott. Nem szeretnénk választani köztük, mindnek szeretnénk a szószólói lenni. A megannyi különböző stílusú és műfajú zenedarab sajátosságainak vegyítése e ponton csaknem kínálja magát. Az eltérő hangzásvilágok tudatos közelítését a gének keresztezéséhez tudnám hasonlítani, hiszen a történelem folyamán legtöbbször vérfrissítésre szorult népcsoportok életereje, valamint a “félvér” gyermekek szépsége legendás.
A klasszikus, mint jelző egyfelől szinonimája a komolyzenének, másfelől az érték maradandóságát is jelenti, nem véletlenül döntöttünk a klasszikus dallamkincs tágan értelmezett “ad libitum” vagyis “tetszés szerinti” feldolgozása mellett. Maradandó művek egyéni interpretációja ösztönzi a személyes gondolatok és élmények kialakulását.“Az üzenet a régi, a csatorna modern és új”. Az évszázadok óta érvényes dallamok a szórakoztató zene játékosságával és lüktető ritmusával együtt olyan egyedi és ízes elegyet alkotnak, amely mind az eredeti művek ismerőinek, mind az azokkal most ismerkedőknek izgalmas élmény. Jellemzője pedig az a nagyfokú aktivitás, ami mindkét részről bekapcsolódik a komolyzene művészi kommunikációjába: mi alkotunk szabadon, a közönség pedig - ha más nem, lélekben- táncol.
Mindezt a mi Maestronk szavaival tudnám sommázni, aki a “miért is tértetek át erre a zenére?” kérdésre csak ennyivel felelt a riporternek: “Mert jó.”
© Klasszikon 2013